Másodszor is sikeresen kempingeztünk a Solarisban, és a változatosság kedvéért délebbre készültünk.
Vilcsi bújta kedvenc katalógusait, rábukkant egy nagyon szimpatikusra, a KRK sziget déli oldalán, a Baska nevű helység mellett.
a neve is sokatmondóan hangzott: Bunculuka Naturista Kemping. Ilyen névvel csak pompás szórakozás lehet!
Vilcsi bújta kedvenc katalógusait, rábukkant egy nagyon szimpatikusra, a KRK sziget déli oldalán, a Baska nevű helység mellett.
a neve is sokatmondóan hangzott: Bunculuka Naturista Kemping. Ilyen névvel csak pompás szórakozás lehet!
CSALÓDTUNK!
Átmentünk a csodálatos hídon a szigetre, keresztül hegyen-völgyön. Megtaláltuk, meg is ijedtünk rendesen.
Egy keskeny kis csík a meredek hegyoldalban. Olyan meredek, lenézni is ijesztő. Hát még sátrazni!
Az alján a gyönyörű strand, olyan keskeny, mint az egész kemping. Használható sátorhely, ha találnánk egyáltalán, csak a hegytetőn. Márpedig nem hegyet mászni érkeztünk.
Átnéztünk a Baskai kempingbe. Szép nagy, sekély tengerpart mellett egy igazi városi, nem naturista hely. Nagy zsúfoltság, sár, kosz, ijesztő mellékhelyiségek.
Egy keskeny kis csík a meredek hegyoldalban. Olyan meredek, lenézni is ijesztő. Hát még sátrazni!
Az alján a gyönyörű strand, olyan keskeny, mint az egész kemping. Használható sátorhely, ha találnánk egyáltalán, csak a hegytetőn. Márpedig nem hegyet mászni érkeztünk.
Átnéztünk a Baskai kempingbe. Szép nagy, sekély tengerpart mellett egy igazi városi, nem naturista hely. Nagy zsúfoltság, sár, kosz, ijesztő mellékhelyiségek.
VISSZA A JÓL BEVÁLT ISTRIÁRA!!!
KÖZBEN KÉSŐ DÉLUTÁN LETT, VALAHOL ALUDNI KÉNE!
Útközben a Punati elágazásnál láttunk egy nagy sziklára festett reklámot:
Útközben a Punati elágazásnál láttunk egy nagy sziklára festett reklámot:
FKK KONOBE NATURIST CAMPING.
Nézzük meg, aludjunk ott, aztán majd holnap indulunk Istriára.
Őt is megtaláltuk, TŐLE még jobban megijedtünk!
Recepció a hegy tetején, tenger a legalján, a kettő között csak a hegyi-zergék élhetnek meg! Szépnek szép, de nem vagyunk elég zergésen rákészülve.
Balra láttunk egy nagy völgyet, valószínűleg az a "kempingecske"!
-Akkor meg hol?
Visszamentünk az elágazáshoz, onnan lefelé a másik meredek úton. (16%-os lejtő!) Az út kétfelé ágazik, aztán a baloldalinak hirtelen vége van az étterem alatt, szemben a hatalmas vizesblokkal.
Alattunk az erdőben meredek gyalogutak lefelé, mellettük kétoldalt kiépített bástyákon a sátrak, több emelet egymás fölött. Az autóút végén egy kis zsákszerű kiszélesedés, ott sikerült leparkolnunk.
Mellettünk egy lépcső visz le a partra, és rögtön az első bástya lakatlan. Nem rég költözhettek el innen.
Fölépítjük a sátrat, mindent lecipelünk a kocsitól, amire ezen az egy éjszakán szükségünk lehet. Végre, ha nehezen is, áll a nagy sátor, csak pár cövek bánta, amelyek nem bírták a kiképzést a sziklás, vörös talajban. Így is éppen csak elfér a bástyán, az oldalát nem is sikerül tökéletesen kifeszíteni. Sátrunk előtt viszont elfér az asztal, a székek, és gyönyörű a kilátás az alattunk hullámzó tengerre. Sokat nem nézelődünk, egyet még a gyerekekkel lelépcsőzünk fürdeni,aztán ránk sötétedik. Ágynak, illetve gumimatracnak esünk!
Éjszaka aztán hatalmas csinnadratta: villámlik, mennydörög, aztán szakad a zivatar.
Reggel Vilcsi elégedetten konstatálja: a sötétedésben is jól sikerült a sátorverés, kibírta ezt a hatalmas zuhit.
Nekem is tetszene, de valami cuppog, ahogy belelépek. A kétszemélyes matrac alatt áll a víz! -Mégis beáztunk, de rendesen!
Aztán elhangzik az időközben szállóigévé vált mondásom:
Ez annál is könnyebb, mert fúj a "jug" nevű szél, és gyönyörűen kisüt a nap.
-Megszáradunk, aztán délután indulunk Istriára! - Hát nem tudom, mintha ez a terv nem aratna osztatlan lelkesedést,Vilcsinél, Nononál, Eszternél.
-Van még 12 napunk, mi lenne, ha kettőt még kipróbálnánk átvészelni?-
-Hát, üsse kavics, még két nap!-nyilatkoztam meggyőződés nélkül.
Hát így találtuk meg Horvátország legszebb kempingjét, ahol két hétig szenzációsan nyaraltunk, és egy év múlva hoztuk magunkkal Panniékat családostul.
Köszönöm, hogy elolvastad, és ha tetszett, utazz velünk máskor is!
JULI
Őt is megtaláltuk, TŐLE még jobban megijedtünk!
Recepció a hegy tetején, tenger a legalján, a kettő között csak a hegyi-zergék élhetnek meg! Szépnek szép, de nem vagyunk elég zergésen rákészülve.
Balra láttunk egy nagy völgyet, valószínűleg az a "kempingecske"!
Leereszkedtünk, nem az volt!
Németek elmagyarázták, ez a lakókocsik, lakóbuszok helye, itt sátrat verni tilos.-Akkor meg hol?
Visszamentünk az elágazáshoz, onnan lefelé a másik meredek úton. (16%-os lejtő!) Az út kétfelé ágazik, aztán a baloldalinak hirtelen vége van az étterem alatt, szemben a hatalmas vizesblokkal.
Alattunk az erdőben meredek gyalogutak lefelé, mellettük kétoldalt kiépített bástyákon a sátrak, több emelet egymás fölött. Az autóút végén egy kis zsákszerű kiszélesedés, ott sikerült leparkolnunk.
Mellettünk egy lépcső visz le a partra, és rögtön az első bástya lakatlan. Nem rég költözhettek el innen.
Fölépítjük a sátrat, mindent lecipelünk a kocsitól, amire ezen az egy éjszakán szükségünk lehet. Végre, ha nehezen is, áll a nagy sátor, csak pár cövek bánta, amelyek nem bírták a kiképzést a sziklás, vörös talajban. Így is éppen csak elfér a bástyán, az oldalát nem is sikerül tökéletesen kifeszíteni. Sátrunk előtt viszont elfér az asztal, a székek, és gyönyörű a kilátás az alattunk hullámzó tengerre. Sokat nem nézelődünk, egyet még a gyerekekkel lelépcsőzünk fürdeni,aztán ránk sötétedik. Ágynak, illetve gumimatracnak esünk!
Éjszaka aztán hatalmas csinnadratta: villámlik, mennydörög, aztán szakad a zivatar.
Reggel Vilcsi elégedetten konstatálja: a sötétedésben is jól sikerült a sátorverés, kibírta ezt a hatalmas zuhit.
Nekem is tetszene, de valami cuppog, ahogy belelépek. A kétszemélyes matrac alatt áll a víz! -Mégis beáztunk, de rendesen!
Aztán elhangzik az időközben szállóigévé vált mondásom:
-HÁT NEM EZ ÁLMAIM KEMPINGJE!!!
Fölébresztjük a gyerekeket, Vilcsi megpróbálja Nono segédletével a sátoroldalt a bástya oldalába feszíteni, én pedig kiterítek mindent szárítani.Ez annál is könnyebb, mert fúj a "jug" nevű szél, és gyönyörűen kisüt a nap.
-Megszáradunk, aztán délután indulunk Istriára! - Hát nem tudom, mintha ez a terv nem aratna osztatlan lelkesedést,Vilcsinél, Nononál, Eszternél.
-Van még 12 napunk, mi lenne, ha kettőt még kipróbálnánk átvészelni?-
-Hát, üsse kavics, még két nap!-nyilatkoztam meggyőződés nélkül.
Hát így találtuk meg Horvátország legszebb kempingjét, ahol két hétig szenzációsan nyaraltunk, és egy év múlva hoztuk magunkkal Panniékat családostul.
Hat Horvátországi Naturista kempingezésünkben a Konobe a numero egy!
Így lett, és maradt is "ÁLMAIM KEMPINGJE" Az FKK. Konobe Naturist Center Punat mellett.
Köszönöm, hogy elolvastad, és ha tetszett, utazz velünk máskor is!
JULI
3 megjegyzés:
Nagyon tetszik, eszembe is jutott rengeteg "Konobe"
sztori
Az írás úgy végződik, hogy a következőévben Panniék is jönnek majd velünk.
Így is lett. Egy augusztusi hétfő este útra keltünk. Zötyköltünk az M7-esen , míg le nem jutottunk Lentiig. Ott egy éjszakát megszálltunk és reggel irány tovább.
Kávét szendvicset előre készítettük és neki indultunk a kb 300-350 km-nek. Lejtőn le, fel kanyargott a két autó. Egyszer csak a Juliék kocsija azt mondta, hogy nyek és nem ment tovább. Jozsi mint a szerelő szokásához hiven elöször belülről, majd alulról kezdte keresni a hibát. Az idő, csak, csak telt, de a hiba nem lett meg.
Végre bevontattuk egy szervizbe ahol mondták, hogy csak hosszas javítás és drága alkatrésszel lehet megjavítani. De gyorsan összeült a kupaktanács és úgy döntöttünk, hogy a Nisike tréleren érkezik haza. Annak rendje módja szerint Juliska nekiállt a földön megteríteni. Kiterítette az abroszt é nekiálltunk ebédelni és egyben vacsorázni is. Éjjel valamikor megérkezett a tréler és elindultunk vissza haza felé.
Ez volt az út első fele. Vilcsikében, csak ott motoszkált a kisördög, hogy mi mégis láthassuk Krk szigetét. Azzal az új ötlettel állt elő, hogy induljunk újból el a TOYO-tával. A család másik fele vonaton teszi meg az utat. Ismét este útnak indultunk szokásos Lentiben megszálltunk és irány tovább a Krk szigete.
Kora reggel oda is értünk. Még nem volt nyitva a Kemping. Nem tétlenkedtünk hanem rögtön szét néztünk, hogy mi merre van.
Először bizony nem tetszett a Kamping. Teraszos volt és mindenütt állt egy sátor. De ahogy kelt fel a nap és bevilágította a kempinget egyre szebb és szebb lett a Kamping. Színes és világos lett a part és a sátrak között bujkált a nap. Mire teljesen felkelt a nap mi addigra már leraktuk a sátrat és bevetettük magunkat a tenger hűs habjaiba.
A többi nap is nagyon kellemesen telt el. Nappal sütettűk a hasunkat, délután és este irány a város. Nagyo9n jól éreztük magunkat, mire hazaértünk addigra Nisikét is meggyógyították. Ekkor elhatároztuk, hogy a következő évbe is Horvátországba megyünk nyaralni, csak a sziget másik részére.
lusta disznó lehetsz ha megijedsz a BUNCULUKAI domboldaltól
Megjegyzés küldése