Pannika megjegyzése
Úgy öt évvel ezelőtt elmentünk férjem öccséhez ahol volt egy kis csivava ami Lillának és nekem nagyon megtetszett. Figyeltem a férjem arcát ahogy közeledik hozzá a kiskutya. Észrevettem egy pillanatot, ahogy hozzá szolt. Láttam, hogy tetszik neki és még játszik is vele. Rögtön előálltam a rég talonba tett kérésemmel hagy legyen nekem is egy kis kutyám. Természetesen, mint ahogy az évek folyamán előszór teljesen elzárkózott a kéréstől.De milyen egy nő? én ekkor már hajthatatlan voltam. Láttam a szemében, hogy valahol mégiscsak bele egyezik. Megtudtuk, hogy a kis kutya lány és a gazdiék pároztatni szeretnék. Apa megígérte, hogy ha lesz kiskölyök akkor haza hozhatok egyet. De teltek a napok a hetek és a csak nem lett kiskutya. Viszont ekkor már Lilla is nagyon szeretett volna egy kutyát. Elhatároztuk, hogy a menhelyről kihozunk egyet. Eszterke és Hani nagyon jó társnak bizonyult az ügyben. Rögtön leültünk a számítógéphez és kezdtük keresni a menhelyeket, hogy hol és milyen kutya van.Rátaláltunk az Illatos útra. Eszterke és Hani elment, hogy személyesen is szétnézzen a kutyák között. Az ottani állapotokra most nem szeretnék kitérni.Találtak is egy kis keverék kutyát amibe tacskótól kezdve kopóig minden megtalálható. Elindult a telefonálgatás, hogy akkor biztosan haza hozhatja , fel vagyunk rá készülve. Természetesen Lilla és én már nagyon vártuk. De a férjem már rég elfelejtette és úgy gondolta, hogy én is elfelejtettem. Készültem haza jönni ,mikor csengett a telefonom és a férjem volt hogy eltud értem jönni. Én már ültem a villamoson és rohantam haza, hogy nehogy a férjem legyen előbb otthon ha esetleg meghozzák a kiskutyát. Szerencsére én hamarabb értem haza és én vártam a hírrel, hogy apa még is lesz egy aranyos kiskutyánk. Állta a szavát és ő is várta, hogy meghozzák. A nagy várakozásba kaptunk csak észhez, hogy se póráz, se kutyakaja nincs. Gyorsan elrohantunk és mindent bevásároltunk. Mire visszaértünk egy kis fekete foltos vékony hangú vakarék várt itthon. Nagy volt az öröm. Apának is nagyon tetszett, és azt mondta, hogy legyen Foltos. Hát így került hozzánk és most már elmúlt négyéves és még mindig a család kedvence. Ahova csak lehet visszük magunkkal.
Pannika
A bejegyzés a Gmail.-Zümm -ön érkezett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése