Naturista Kempingezés Horvátországban, Koversada Kemping

A legnagyobbat hagytam legutoljára. A hírét ismertük: Európa legnagyobb naturista kempingje és bungalowtelepe a KOVERSADA.

Ismerős úton, éjszaka Szlovénián át, kedves autószereléssel Koperban, erről majd a későbbiekben. Kora délután értük el a nagy ŐT!
Vsar faluja tetején a templom mutatta az utat. Becsekkolás után pöfögés a meztelen városban. Az első benyomás nagyon fontos: ez pocsék volt! Sehol egy normális hely a két sátornak, nyolc főnek: négy öregebbnek, négy gyerekebbnek. Ahol találtunk volna, vagy túl szűk, vagy túl messze az élettől, vagy "Reserve!" Bár már augusztus második fele volt, a szabad helyek zsufik, az üresek meg béreltek, még akkor is, ha a gazdájuk már árkon-bokron túl! A csüggedés határán éppen kipakoltak egy szimpi helyet, mi meg betelepültünk. Jónak tűnt, egy kis domb tövében, az út mellett, a fürdőblokktól alig 50 méterre.

Házépítés után felderítés következik:
Jó: a dombon mellettünk bolt és étterem. Nem kell messzire kutyagolni.
Jó: a WC és zuhanyblokk hatalmas, nem kell sorbaállni.
Rossz: a közelben nincs használható strand. Csak létrás mélyvíz, se a kicsiknek, se Józsiéknak nem alkalmas.
Egészségügyi séta: keressünk strandot! Pár félresikerült próbálkozás az antipatikus betonnapozókon, aztán egy kis vörösföldes terecske a plédeknek és napernyőknek, egy kőmóló. amin besétálhatunk a vízbe, hosszú tömött sorokban.
Józsiéknak ez sem szimpatikus, mert a legalacsonyabb víz is nyakig ér, és ez Józsi nemlétező vízbiztonságát taszítja. Ez van! - Illetve ezt érhetjük el 10 perces sétával sátrainktól. Legalább nézegetünk menet közben.
A strandunk mellett itt is német lakókocsifal az állandó telepítéseken. Virágok, gyümölcsfák, színes hangulat égősorok, és rengeteg színes flakonból gyártott szélforgó.

Nem kicsi ez a meztelen falu! Állítólag 10.000 fő a befogadása. Többször körbejártuk. Két szállodai keretek közti bungalowtelep, zegzugos utak mentén telepített lakókocsik, 4-5 étterem, 2-3 bolt, zöldségesek, újságosok, büfék, kávézók stb.stb.

A legjobb pofa a sziget. Keskeny hídon lehet átbaktatni. Autóval tilos, de a kemping kis kocsija átpréseli magát a csomagokkal. A híd arra is jó, hogy a srácok jókat ugráljanak róla a vízbe. Norbi és Eszter is többször elzarándokolt ide. Először frászt kaptunk a látványtól, de aztán láttuk, veszély nincs, csak élvezet.
Erről jut eszembe, elvándoroltak a kemping másik végére is az ugrótrambulinhoz.
Visszatérve a szigetre, ott aztán autómentes nyugalom van a kabócáktól hangos erdőben. Viszont a partja sziklás és vad, sportos úszóknak való. A túlsó oldalát sokan szeretik a vadvíz miatt. Vili és a gyerekek is, én kevésbé. A híd melletti kis strandrészt viszont kisgyerekes családok is szívesen látogatják.
A szigetről vissza. Balra van a Koversada másik híres helye: a Plázs. Homokkal feltöltött napozórész, ahol a naturista szépségversenyeket is rendezik. Itt készülnek a reklámképek!

Fölötte a hátsó kijárat, ahol a ruhás kemping és egy gyönyörű szálloda, aztán megint kemping, még nagyobb szálloda után Vsar városkája.

De vissza a strandunkra. Szóval inkább úszóknak, mint a Horvát tengerpart nagyrésze. Előttünk a Limszkij Fjord bejárata. Állandó a kirándulóhajók forgalma. Porecből és Rovnjból egyaránt jönnek ezt a csodálatos fjordot megtekinteni. Bár ezek a különféle hajók, a kalózhajó utánzattól a piros csodáig, már másnap visszaköszöntek.

Röviden ennyit a legeg-legjéről, a Koversadaról.
A többi meglátogatott kempinget besoroltam, most ennek a négynek a tetszés-sorrendje szerintem:

1. A KONOBE NATURIST CENTER , KRK SZIGETEN
2. A SOLARIS NATURIST CENTER , POREC MELLETT.
3. A KOVERSADA NATURIST CENTER VSARNÁL
4. KAZELA NATURIST CAMPING MEDULIN

Folytatni fogjuk Horvátországi Naturista Kempingezéseink felidézését, olyan történetekkel, kirándulásokkal, amelyek egyrészt megtörténtek velünk, akár humorosak, akár nem annyira, de érdemes őket elolvasni, ötletekként, tanácsokként vagy szórakozásként.

2011-ben pedig foglalkozzunk a nyári naturista kempingezés Horvátországban terveivel.

Jó szórakozást, és a többi bejegyzés elolvasását kívánjuk.

A Kopaszi gáton.

Hajdanában bicikliztünk erre Juliskával. Meg is lepődött, milyen szép, és milyen elhanyagolt terület van a szomszédunkban. Megmutattam, hol volt a Lágyi tó, a mai Infópark, Egyetem területen, merre volt a Hőerőmű hidegvizü strandja, az öböl szabadstrandja. Megnéztük az úszó házakat, az öböl végén a hajóroncsokat.
Sok év múlva elkészült az újjáépített Kopaszi gát vitatott nagyberuházása. Az elsők között látogattuk meg, én kerekesszékben tolva. Döbbenetes volt! Ennyire szépet alkotni a semmiből. Természetesen beléptünk az Öböl 11 támogatóihoz és népszérűsítőihez.
Örömmel láttuk, készülnek a vendéglátóhelyek, WC-k, és egyre több ember veszi erre sétáját. Egyre több autó a parkolóban, egyre több biciklista, babakocsi, egyetemista, napozó, pihenő.
Hiába az ellenpropaganda, az emberek jó részének tetszik a szép park, a kanyargó gyalogutak, a sok pad, a vízén a vadkacsák, evezősök.
Tavasz óta nem jártunk itt, Eszter mesélte, megnyílt a szabadstrand, nézzük meg milyen jó!
Így is lett! A parkolási díj meglepett, de a mozgássérült engedéllyel simán bementünk. Rengeteg autó volt a parkolóban!
Természetesen a nagy melegben a strandra akartunk menni, de hamar föladtam, mert a főbejárattól a homokos öböl közel 1 km. távolságra van, és oda-vissza a bottal botorkálva nem vállaltam. Sajnos a strand melletti bejáratot nem nyitották meg.
Találtunk egy kellemes helyet faárnyékban, és letelepedtünk.
A park gyönyörű, a virágok mindig változnak, a gondozott gyep üde zöld és frissen nyírt. A képeken látszik, milyen csodálatos az egész.
A strand, mint egy tengerpart, homokkal töltve, sekély vizében sokan fürdenek. A szívünk egy kicsit fáj, hogy ez a távolság egy mozgáskorlátozott számára túl nagynak bizonyúlt. De azért semmi gond, mert a nap szépen süt, a panoráma gyönyörű, a csend hihetetlenül megnyugtató. Direkt harmonikus, ahogy belezakatol időnként egy-egy vonat.
Jól esik látni a strandra igyekvő kisgyerekes családokat, biciklistákat. Balra a második kerthelyiség már megnyílt, sokan ülnek panorámás teraszán.
Szóval az egész táj idilli és megnyugtató, és ez a mai világban nagyon sokat jelent.
Kár, hogy a Lágymányosi öböl kiépítése nem úgy sikerült, ahogy azt eltervezték. A szórakozóhelyeknek ma már működniük kellene, de szerintem túl nagyra sikerültek. Nem tudom, a vállalkozók mernek-e ekkora óriásokba belevágni, amiből, ha jól emlékszem, vagy 15 van egymás mellett.
A híd sem hiszem, hogy elkészül év végéig a gát végén. A stranddal meg az a bajom, hogy a főbejárattól csak kerekesszékkel jutnánk oda. A másik probléma meg a toalett, ami a strandtól szintén km-re van a gáton. A tengerpartot idéző hangulatú homokpadon meg jó lenne egy-két napernyő, meg öltözőfülke.
Ezek magán észrevételeink, és nem akadályoznak bennünket abban, hogy tovább dicsőítsük a Kopaszi gát szépségét, ami Budapest legszebb közparkja, és mindenkinek látni kell.

És továbbra is a sikeréért drukkolunk!

Dunakeszi Hajófelvonulás.

Két egymás utáni csütörtök délután strandoltunk a Dunakeszi Szabadstrandon. Július 8-án, és 15-én.

A hétköznap itt nagyon kellemes, persze a hétvége is, de csütörtökön csak késő délután kezdődik a nyüzsgés. Előtte a ráérő gyerekes családok, horgászok teszik ki a közönséget.
Érdekes dolog, az idén a kánikula beálltával négyszer látogattuk meg kedves Dunai strandunkat, de minden alkalommal más-más partot találtunk. Úgy látszik, nagyon változó a vízjárás. Első vasárnap meglepően nagy partot, aztán csütörtökön keskenyet, rá egy héttel hatalmasat, most szombaton jóval kisebbet.

Most azért írok a csütörtök délutánokról, mert nagyon látványos felvonulásoknak voltunk szemtanujai.

Úgy látszik a hatalmas üdülőhajókon ilyenkor jár le a turnus. Sorban indulnak Ausztria felé. Nézzük a Megyeri híd előtti kanyart, feltűnik egy nagy fehér folt. Jön egy hajó! Ahogy a híd elé ér, feltűnik mögötte egy másik. Aztán az első a híd alá ér, a második mögé, feltűnik a harmadik. Van egy olyan pont, amikor azt a látszatot keltik, mintha egymás mellett jönnének, ahogy kanyarognak a gátak között. Hamarosan elénk érnek, aztán eltűnnek a komp utáni kanyarban.
Ezen a látványos felvonuláson mindkét csütörtökön 8-8 hajóóriás ment el előttünk.
Ez az egyik oka, amiért ennyire imádjuk a Dunakeszi strandot. Na meg a tiszta, sekély, meleg Dunavíz, az árnyas vízpart, a Pilis háttere, stb.
Viszont ilyen látványos hajófelvonulást eddig még nem láttunk.
Reméljük, jövő csütörtökön jó idő lesz, és várjuk a regattát!

Gyere Te is, nézzed meg!

Naturista kempingezés Horvátországban.Kazela kemping

Ebben az írásomban ötödször látogatunk Horvátország hatalmas "meztelen kempingjei" egyikébe.

Immár kétszer sátraztunk a Solarisban, kétszer a Konobében, most új helyet keresünk.
Meg is találjuk Pula alatt, az Istria déli csücskén a Medulin város melletti Kazela kempingben.

Nehéz dolog a csodálatos Krk sziget után összehasonlítás nélkül leírni ezt a nyaralást.

Ismét éjszaka utazunk a nagy forgalom elkerülése miatt. Szlovénia - Koper- Pula az útvonal. A horvát autópályákon majd hazafelé megyünk. A két kisbusz simán eljut a tengerpartig, de Fazana előtt, ahol összefut a parti autóút a szárazföldivel, Józsiékba kis híján beleszalad egy Cseh autó. Picit elaludhatta az elsőbbség-adás táblát. De Józsi nem véletlen hivatásos sofőr, kivédi a balesetet. Most már egyszerű az utazás Medulinig. Horvátország e tája kevésbé ismert a magyar nyaralók körében, mint Porec, Rovinj telepei, de a Dalmát tengerpart is népszerűbb, főleg mióta elkészült a Spliti autópálya. Pedig, ha megnézzük a térképet, igen tagolt, érdekes partrészek, rengeteg kis nyaralótelep, óriás szállodák, és számtalan kemping található Pula és Medulin között.

Na de most már épp ideje elautóznunk a Medulini kikötő, balra a jellegzetes kéttornyú templom között, ki a városból a szállodasor mellett, ami Siófokra emlékeztet. Meglepő, hogy egy naturista telepet nem őrzi kerítés. A porta előtt besétálhatunk az útról az erdőbe. (ez nem a mai állapot, romlásáról majd később!)
A Kempingről: nagyon egyszerű az elrendezése. Az út, nem sokkal a porta után elágazik. Egyik ága egyenesen megy tovább, a másik lekanyarodik a tenger irányába. Jobbra a kiserdő, tele sátrakkal, balra a vizesblokk. körülötte üres, gazos préri. Kijutunk a parti strandrész elé, ahol tilos sátrat verni. Itt csak egy pár lakókocsit látunk, meglepően jó sátorhelyek állnak üresen. Szokatlan ez így augusztus elején! Ki is választunk egy szimpatikus helyet, közvetlen a strand melletti útnál. Elkezdünk kipakolni - hamar kiderül a titok! Akkora itt a szél, bennünket is majd elvisz, hát még a felállítandó sátrakat. Hát ezért ilyen üres ez a rész!
Vissza a kiserdőbe! Egy fa tövében pont bontanak, megvárjuk!
Aki ritkán sátrazik, annak magyarázom: nagyon fontos a sátorhely kialakítása. Két, vagy több sátornál meg külön meg kell tervezni a lakások elhelyezését. Mert egy-két hétig ez lesz a lakásunk! Főleg a hálófülkék alatt célszerű átvizsgálni leendő ágyaljunkat. Horvátországban a fagyökerek, sziklák keserítik meg a sátorlakók életét.
Augusztus eleje van, a kiserdő tele sátrakkal, lakókocsikkal.
Először tegyünk egy sétát a Kazelában. A jobbra kanyarodó útról már írtam, most menjünk tovább egyenesen. Ebben a kempingben is vannak szállodák. Balra az út mellett több is, pár emelet magasak. A NAVKE értesítése szerint többször tartották itt a Naturisták Nemzetközi Találkozóját. A szállodákat recepciójuk követi, majd az étterem és az áruház.
Az áruház előtt az autóút a tengerpart felé kanyarodik, egyenest a csónak-kikötőhöz. Az út mellett egy hatalmas vizesblokk, utána boltok, zöldséges, pék, kölcsönző. Ez az út határozottan kettévágja a kemping területét, erre még visszatérünk.
Most a parti úton visszamegyünk a sátrainkhoz. Megállapíthatjuk, az egész kemping legkellemesebb részét találtuk meg a kiserdőben.
Ma menjünk strandolni! A stranddal akad egy- két problémánk. Az első, hogy tengerparti kempingezéshez képest az a jó öt percnyi kutyagolás a sok cuccal kissé macerás. De lehet, hogy közben mi öregedtünk, mert Horvátországban ritkán nyaralhatunk úgy, hogy a lábunk a tengervízbe ér. Hacsak egy lavórban nem cipelünk belőle a sátrunkhoz, de ez nem az igazi!
A parton, mint már említettem, elég nagy területen tilos a sátrazás, mindig találhatunk megfelelő helyet a lepakoláshoz, ahol kötelező a napernyő leverése, mert árnyék csak akkor van, ha felhők takarják a napocskát. Leverést mondtam, pedig a lefúrás szó jobban megfelelne, olyan kemény, sziklás a talaj. A megoldás a következő: rögtön első nap ki kell fúrni egy lukat a napernyőnek, aztán másnap reggel egy pléddel kirobogni a partra, és letenni a luk mellé. (LUKREZERVÁCIÓ!) Nap közben aztán rájövünk, keveset tettünk. Nincs az a napernyő, ami kibírná a Kazela parti széllökéseit. Az őslakósoktól lestük el a megoldást. Le kell cövekelni az ernyőt! Mégpedig legalább két szemben lévő végét! Utána már bátran hagyhatjuk magára a parton, mehetünk a vízbe! Ez sem olyan egyszerű ügy, mert ezen a partrészen csak egy helyen lehet magunkat vízre bocsátani, mellette áthatolhatatlan, hegyes, szúrós barna sziklák alkotják a partot. Ennél az egy bejáratnál szép strandidőben viszont komoly sorbaállással számolhatunk.
A vízben viszont már nincsen sor. Nagyon kellemes, sokáig nyakig érő a vízmélység, lehet benne jól úszkálni. Csak a megállásnál, vagy a sétánál kell vigyázni, mert a víz is igen sziklás, és két szikla közt váratlan mélységekbe léphetünk. Nézzen mindenki a lába elé, mert "lesz meglepetés!", hogy Rejtő Jenőt idézzem.
Itt az ideje, hogy bejöjjünk a partról, menjünk a WC-re, és zuhanyozni! Ez sincs olyan közel sátrainkhoz, ha sürgős az ügy, kapkodhatjuk a lábainkat. Az sem vigasztal ilyenkor, hogy vannak, akik nálunk sokkal messzebb laknak a környék egyetlen ilyen intézményétől. Meglepően külön oldalon van a női, és a férfi toalett, aminek naturista körökben legfeljebb piszoár-ügyben lehet jelentősége. Viszont az egyetlen "angol-WC előtt mindig nagy a sorállás. A külső zuhanyok négyen vannak, mindig van meleg víz, csúcsidőben viszont sorbaállás után zuhanyozhat a meztelen család. Viszont a zuhanyozás előtt ketté kell válnunk a toalettnél, ezért nem igazán értem. A vizesblokk elé viszont hatalmas ötlet a kempingvécék kiöntőjét elhelyezni! Lehet elő- és utó-szimatot venni!
Nem azért kritizálom a Kazelát, mintha rosszul éreztük volna magunkat, csak illik megmagyarázni, ide miért nem kívánkoztunk még egyszer, pedig sok szép emlékünk maradt róla.
Az egyik ilyen élményünk a Kazela mókusai! Ahogy telik az augusztus, úgy fogynak a nyaralók a kiserdőből. Mondják, sok országban előbb kezdődik a tanítás, mint Magyarországon. Eddig is láttunk egy- két mókust a fák tetején, de ahogy fogynak a sátrak, úgy bátorodnak fel. Aztán egyszerre csak ott járkálnak mellettünk. Aranyosak, világos-barnák, és időnként tolvajok. A szomszéd cseh pár kinn hagyott paradicsomját cseni el az egyik, fölszalad vele a fára, ahol két mellső lábába fogva ülve, elégedett pofával majszolgatja.

Lassan letelik ez a naturista nyaralásunk is, értékeljük!

Már az elején azzal kezdtem, nehéz úgy értékelni, hogy az ember már túl van Horvátország LEGJOBB, és LEGSZEBB naturista kempingjein. A Kazelában jól éreztük magunkat, mégis csalódást okozott! Egy kemping, amiben sok mindent nem értek. A terület egy része miért szélfútta préri, miért nem fásítják. A parti stranddal ugyanez a bajom. Sőt a középső út bal oldalán az újnak tűnő rész is teljesen kopár. A nagy parti étterem, és a hátsó kerítésnél levő vizesblokk emelkedik ki a nagy csupaszságból.
Szintén nem értem, hogy rendezhették itt a Világtalálkozót, amikor a szállodák igen messze vannak a tengerparttól, és az elválasztó úton mindenütt táblák, ide ruha nélkül átmenni tilos.
Azt sem értettem, egy német társaság miért jön körbe aláírásokat gyűjteni egy iratra, amelyben a naturisták tiltakoznak a kemping tervezett kettéosztása ellen.

Aztán egy év múlva megértettem. A Kazela kempinget megosztották. A kiserdőnktől az elválasztó útig ruhás lett, csak az úttól balra, a kopár rész maradt naturista.

Pá-pá Kazela kemping, kár érted, nem hiszem, látunk-e még.
Ha van olyan olvasóm, aki tudja, napjainkra mi változott e tájon, szívesen venném a hozzászólását!

Továbbra is utazzatok velünk!
JULI

.

Megjegyzés a Foltika kalandjai videóhoz

Pannika megjegyzése

Úgy öt évvel ezelőtt elmentünk férjem öccséhez ahol volt egy kis csivava ami Lillának és nekem nagyon megtetszett. Figyeltem a férjem arcát ahogy közeledik hozzá a kiskutya. Észrevettem egy pillanatot, ahogy hozzá szolt. Láttam, hogy tetszik neki és még játszik is vele. Rögtön előálltam a rég talonba tett kérésemmel hagy legyen nekem is egy kis kutyám. Természetesen, mint ahogy az évek folyamán előszór teljesen elzárkózott a kéréstől.De milyen egy nő? én ekkor már hajthatatlan voltam. Láttam a szemében, hogy valahol mégiscsak bele egyezik. Megtudtuk, hogy a kis kutya lány és a gazdiék pároztatni szeretnék. Apa megígérte, hogy ha lesz kiskölyök akkor haza hozhatok egyet. De teltek a napok a hetek és a csak nem lett kiskutya. Viszont ekkor már Lilla is nagyon szeretett volna egy kutyát. Elhatároztuk, hogy a menhelyről kihozunk egyet. Eszterke és Hani nagyon jó társnak bizonyult az ügyben. Rögtön leültünk a számítógéphez és kezdtük keresni a menhelyeket, hogy hol és milyen kutya van.Rátaláltunk az Illatos útra. Eszterke és Hani elment, hogy személyesen is szétnézzen a kutyák között. Az ottani állapotokra most nem szeretnék kitérni.Találtak is egy kis keverék kutyát amibe tacskótól kezdve kopóig minden megtalálható. Elindult a telefonálgatás, hogy akkor biztosan haza hozhatja , fel vagyunk rá készülve. Természetesen Lilla és én már nagyon vártuk. De a férjem már rég elfelejtette és úgy gondolta, hogy én is elfelejtettem. Készültem haza jönni ,mikor csengett a telefonom és a férjem volt hogy eltud értem jönni. Én már ültem a villamoson és rohantam haza, hogy nehogy a férjem legyen előbb otthon ha esetleg meghozzák a kiskutyát. Szerencsére én hamarabb értem haza és én vártam a hírrel, hogy apa még is lesz egy aranyos kiskutyánk. Állta a szavát és ő is várta, hogy meghozzák. A nagy várakozásba kaptunk csak észhez, hogy se póráz, se kutyakaja nincs. Gyorsan elrohantunk és mindent bevásároltunk. Mire visszaértünk egy kis fekete foltos vékony hangú vakarék várt itthon. Nagy volt az öröm. Apának is nagyon tetszett, és azt mondta, hogy legyen Foltos. Hát így került hozzánk és most már elmúlt négyéves és még mindig a család kedvence. Ahova csak lehet visszük magunkkal.
Pannika


A bejegyzés a Gmail.-Zümm -ön érkezett

FOLTIKA kalandjai Mártélyban és a Tiszaparton.wmv

Download:

FLVMP43GP

Download: Vilcsi filmje két évi nyaralásunkról szól.
2007-2008. kedvenc Mártélyunkon és a nagy Tiszánál Mindszent városa mellett, az
Ányási
Naturisták és Természetbarátok Egyesületének telepén készült képeinkből.
Folti kutya kedvenc családtagunk, csak vízimádata hagy némi kívánnivalót.

Jó szórakozást hozzá! JULI

FLVMP43GP

Download:

FLVMP43GP

Naturista kempingezés Horvátországban Pannikától.

Juliska rábeszélt, annyira tetszik a megjegyzésként írt irományom, valami ilyesmit

képzelt el, amikor meghívott csapattagnak.

Amiről most írok, az nekik a negyedik, nekünk az első nyaralásunk Horvátországi Naturista kempingben, méghozzá a KONOBÉBEN.

Az írás úgy végződik, hogy a következőévben Panniék is jönnek majd velünk!

Így is lett. Egy augusztusi hétfő este útra keltünk. Zötyköltünk végig a Tiszaparttól , Szegeden, Baján, Bátaszéken, Kaposváron, Nagykanizsán át Lentibe. Ott aludtunk, reggel indulás : Muraszombat, Maribor.

Kávét szendvicset előre készítettük és neki indultunk a kb 300-350 km-nek Szlovénián át Horvátországba.

. Lejtőn le, fel kanyargott a két autó. Egyszer csak a Juliék kocsija azt mondta, hogy nyek és nem ment tovább. Jozsi mint a szerelő szokásához hiven elöször belülről, majd alulról kezdte keresni a hibát. Az idő, csak, csak telt, de a hiba nem lett meg.

Végre bevontattuk egy szervizbe ahol mondták, hogy csak hosszas javítás és drága alkatrésszel lehet megjavítani. De gyorsan összeült a kupaktanács és úgy döntöttünk, hogy a Nisike tréleren érkezik haza.

Annak rendje módja szerint Juliska nekiállt a földön megteríteni. Kiterítette az abroszt é nekiálltunk ebédelni és egyben vacsorázni is. Éjjel valamikor megérkezett a tréler és elindultunk vissza haza felé.

Ez volt az út első fele.

Vilcsikében, csak ott motoszkált a kisördög, hogy mi mégis láthassuk Krk szigetét. Azzal az új ötlettel állt elő, hogy induljunk újból el a TOYO-tával. A család másik fele vonaton teszi meg az utat. Ismét este útnak indultunk szokásos Lentiben megszálltunk és irány tovább a Krk szigete. Postojna után elkanyarodtunk egy csodálatos folyóvölgybe, ami levitt egész Rijekába.
Kora reggel oda is értünk. Sőt, az volt a baj, hogy túl korán!Még nem volt nyitva a Kemping.

Nem tétlenkedtünk hanem rögtön szét néztünk, hogy mi merre van.

Először bizony nem tetszett a Kemping. Úgy jártam, mint Juliska. A nagy sötétségből lassan virradt. Gomolygott a hajnali ködös pára lenn a mélyben biztosan ott volt a tenger, de csak gomolygott sejtelmesen.

LÁTTAM MÁR SZEBBET IS!

AZTÁN RAJTAÜTÉSSZERŰEN FELJÖTT A NAP, ÉS MINDEN MEGVÁLTOZOTT!

KÉKEN SZIKRÁZOTT A TENGER, RAJTA A CSÓNAKOK. Jobbra a távolban megcsillant

Krk város templomának hagymaszerü tornya. Ahogy kelt fel a nap és bevilágította a kempinget egyre szebb és szebb lett . Színes és világos lett a part és a sátrak között bujkált a nap. Mire teljesen felkelt a nap mi addigra már leraktuk a sátrat és bevetettük magunkat a tenger hűs habjaiba.

LEHETSÉGES, HOGY MÉGSEM LÁTTAM ILYEN SZÉPET?

KÖZBEN TALÁLTUNK KÉT SZOMSZÉDOS BÁSTYÁT, ÉS FELÁLLÍTOTTUK A SÁTRAINKAT.

A többi nap is nagyon kellemesen telt el. Nappal sütettűk a hasunkat, délután és este irány a város. Nagyon jól éreztük magunkat, mire hazaértünk addigra Nisikét is meggyógyították. Ekkor elhatároztuk, hogy a következő évbe is Horvátországba megyünk nyaralni, csak a sziget másik részére.

2010. április 11. 10:28 PANNIKA

NATURISTA kempingezés Horvátországban. Konobe kemping

Másodszor is sikeresen kempingeztünk a Solarisban, és a változatosság kedvéért délebbre készültünk.
Vilcsi bújta kedvenc katalógusait, rábukkant egy nagyon szimpatikusra, a KRK sziget déli oldalán, a Baska nevű helység mellett.
a neve is sokatmondóan hangzott: Bunculuka Naturista Kemping. Ilyen névvel csak pompás szórakozás lehet!

CSALÓDTUNK!

Átmentünk a csodálatos hídon a szigetre, keresztül hegyen-völgyön. Megtaláltuk, meg is ijedtünk rendesen.
Egy keskeny kis csík a meredek hegyoldalban. Olyan meredek, lenézni is ijesztő. Hát még sátrazni!
Az alján a gyönyörű strand, olyan keskeny, mint az egész kemping. Használható sátorhely, ha találnánk egyáltalán, csak a hegytetőn. Márpedig nem hegyet mászni érkeztünk.
Átnéztünk a Baskai kempingbe. Szép nagy, sekély tengerpart mellett egy igazi városi, nem naturista hely. Nagy zsúfoltság, sár, kosz, ijesztő mellékhelyiségek.

VISSZA A JÓL BEVÁLT ISTRIÁRA!!!

KÖZBEN KÉSŐ DÉLUTÁN LETT, VALAHOL ALUDNI KÉNE!
Útközben a Punati elágazásnál láttunk egy nagy sziklára festett reklámot:

FKK KONOBE NATURIST CAMPING.

Nézzük meg, aludjunk ott, aztán majd holnap indulunk Istriára.
Őt is megtaláltuk, TŐLE még jobban megijedtünk!
Recepció a hegy tetején, tenger a legalján, a kettő között csak a hegyi-zergék élhetnek meg! Szépnek szép, de nem vagyunk elég zergésen rákészülve.
Balra láttunk egy nagy völgyet, valószínűleg az a "kempingecske"!

Leereszkedtünk, nem az volt!

Németek elmagyarázták, ez a lakókocsik, lakóbuszok helye, itt sátrat verni tilos.
-Akkor meg hol?
Visszamentünk az elágazáshoz, onnan lefelé a másik meredek úton. (16%-os lejtő!) Az út kétfelé ágazik, aztán a baloldalinak hirtelen vége van az étterem alatt, szemben a hatalmas vizesblokkal.
Alattunk az erdőben meredek gyalogutak lefelé, mellettük kétoldalt kiépített bástyákon a sátrak, több emelet egymás fölött. Az autóút végén egy kis zsákszerű kiszélesedés, ott sikerült leparkolnunk.
Mellettünk egy lépcső visz le a partra, és rögtön az első bástya lakatlan. Nem rég költözhettek el innen.
Fölépítjük a sátrat, mindent lecipelünk a kocsitól, amire ezen az egy éjszakán szükségünk lehet. Végre, ha nehezen is, áll a nagy sátor, csak pár cövek bánta, amelyek nem bírták a kiképzést a sziklás, vörös talajban. Így is éppen csak elfér a bástyán, az oldalát nem is sikerül tökéletesen kifeszíteni. Sátrunk előtt viszont elfér az asztal, a székek, és gyönyörű a kilátás az alattunk hullámzó tengerre. Sokat nem nézelődünk, egyet még a gyerekekkel lelépcsőzünk fürdeni,aztán ránk sötétedik. Ágynak, illetve gumimatracnak esünk!


Éjszaka aztán hatalmas csinnadratta: villámlik, mennydörög, aztán szakad a zivatar.
Reggel Vilcsi elégedetten konstatálja: a sötétedésben is jól sikerült a sátorverés, kibírta ezt a hatalmas zuhit.
Nekem is tetszene, de valami cuppog, ahogy belelépek. A kétszemélyes matrac alatt áll a víz! -Mégis beáztunk, de rendesen!
Aztán elhangzik az időközben szállóigévé vált mondásom:

-HÁT NEM EZ ÁLMAIM KEMPINGJE!!!

Fölébresztjük a gyerekeket, Vilcsi megpróbálja Nono segédletével a sátoroldalt a bástya oldalába feszíteni, én pedig kiterítek mindent szárítani.
Ez annál is könnyebb, mert fúj a "jug" nevű szél, és gyönyörűen kisüt a nap.
-Megszáradunk, aztán délután indulunk Istriára! - Hát nem tudom, mintha ez a terv nem aratna osztatlan lelkesedést,Vilcsinél, Nononál, Eszternél.
-Van még 12 napunk, mi lenne, ha kettőt még kipróbálnánk átvészelni?-
-Hát, üsse kavics, még két nap!-nyilatkoztam meggyőződés nélkül.

Hát így találtuk meg Horvátország legszebb kempingjét, ahol két hétig szenzációsan nyaraltunk, és egy év múlva hoztuk magunkkal Panniékat családostul.

Hat Horvátországi Naturista kempingezésünkben a Konobe a numero egy!

Így lett, és maradt is "ÁLMAIM KEMPINGJE" Az FKK. Konobe Naturist Center Punat mellett.

Köszönöm, hogy elolvastad, és ha tetszett, utazz velünk máskor is!
JULI