Átmentünk a csodálatos hídon a szigetre, keresztül hegyen-völgyön. Megtaláltuk, meg is ijedtünk rendesen.
Egy keskeny kis csík a meredek hegyoldalban. Olyan meredek, lenézni is ijesztő. Hát még sátrazni!
Az alján a gyönyörű strand, olyan keskeny, mint az egész kemping. Használható sátorhely, ha találnánk egyáltalán, csak a hegytetőn. Márpedig nem hegyet mászni érkeztünk.
Szép nagy, sekély tengerpart mellett egy igazi városi, nem naturista hely. Nagy zsúfoltság, sár, kosz, ijesztő mellékhelyiségek.
Nézzük meg, aludjunk ott, aztán majd holnap indulunk Istriára.
Őt is megtaláltuk,
TŐLE még jobban megijedtünk!
Recepció a hegy tetején, tenger a legalján, a kettő között csak a
hegyi-zergék élhetnek meg! Szépnek szép, de nem vagyunk elég zergésen rákészülve.
Balra láttunk egy nagy völgyet, valószínűleg az a "kempingecske"!
Leereszkedtünk, nem az volt!
Németek elmagyarázták, ez a lakókocsik, lakóbuszok helye, itt sátrat verni tilos.
-Akkor meg hol?
Visszamentünk az elágazáshoz, onnan lefelé a másik meredek úton. (16%-os lejtő!) Az út kétfelé ágazik, aztán a baloldalinak hirtelen vége van az étterem alatt, szemben a hatalmas vizesblokkal.
Alattunk az erdőben meredek gyalogutak lefelé, mellettük kétoldalt kiépített bástyákon a sátrak, több emelet egymás fölött. Az autóút végén egy kis zsákszerű kiszélesedés, ott sikerült leparkolnunk.
Mellettünk egy lépcső visz le a partra, és rögtön az első bástya lakatlan. Nem rég költözhettek el innen.
Fölépítjük a sátrat, mindent lecipelünk a kocsitól, amire ezen az egy éjszakán szükségünk lehet. Végre, ha nehezen is, áll a nagy sátor, csak pár cövek bánta, amelyek nem bírták a kiképzést a sziklás, vörös talajban. Így is éppen csak elfér a bástyán, az oldalát nem is sikerül tökéletesen kifeszíteni. Sátrunk előtt viszont elfér az asztal, a székek, és gyönyörű a kilátás az alattunk hullámzó tengerre. Sokat nem nézelődünk, egyet még a gyerekekkel lelépcsőzünk fürdeni,aztán ránk sötétedik. Ágynak, illetve gumimatracnak esünk!
Éjszaka aztán hatalmas csinnadratta: villámlik, mennydörög, aztán szakad a zivatar.
Reggel Vilcsi elégedetten konstatálja: a sötétedésben is jól sikerült a sátorverés, kibírta ezt a hatalmas zuhit.
Nekem is tetszene, de valami cuppog, ahogy belelépek. A kétszemélyes matrac alatt áll a víz! -Mégis beáztunk, de rendesen!
Aztán elhangzik az időközben szállóigévé vált mondásom:
-HÁT NEM EZ ÁLMAIM KEMPINGJE!!!
Fölébresztjük a gyerekeket, Vilcsi megpróbálja Nono segédletével a sátoroldalt a bástya oldalába feszíteni, én pedig kiterítek mindent szárítani.
Ez annál is könnyebb, mert fúj a
"jug" nevű szél, és gyönyörűen kisüt a nap.
-Megszáradunk, aztán délután indulunk Istriára! - Hát nem tudom, mintha ez a terv nem aratna osztatlan lelkesedést
,Vilcsinél, Nononál, Eszternél.
-
Van még 12 napunk, mi lenne, ha kettőt még kipróbálnánk átvészelni?-
-Hát, üsse kavics, még két nap!-nyilatkoztam meggyőződés nélkül.
Hát így találtuk meg Horvátország legszebb kempingjét, ahol két hétig szenzációsan nyaraltunk, és egy év múlva hoztuk magunkkal Panniékat családostul.
Hat Horvátországi Naturista kempingezésünkben a Konobe a numero egy!
Így lett, és maradt is "ÁLMAIM KEMPINGJE" Az FKK. Konobe Naturist Center Punat mellett.
Köszönöm, hogy elolvastad, és ha tetszett, utazz velünk máskor is!
JULI
Az írás úgy végződik, hogy a következőévben Panniék is jönnek majd velünk!
Így is lett. Egy augusztusi hétfő este útra keltünk. Zötyköltünk végig a Tiszaparttól , Szegeden, Baján, Bátaszéken, Kaposváron, Nagykanizsán át Lentibe. Ott aludtunk, reggel indulás : Muraszombat, Maribor.
Végre bevontattuk egy szervizbe ahol mondták, hogy csak hosszas javítás és drága alkatrésszel lehet megjavítani. De gyorsan összeült a kupaktanács és úgy döntöttünk, hogy a Nisike tréleren érkezik haza.
Annak rendje módja szerint Juliska nekiállt a földön megteríteni. Kiterítette az abroszt é nekiálltunk ebédelni és egyben vacsorázni is. Éjjel valamikor megérkezett a tréler és elindultunk vissza haza felé.
Vilcsikében, csak ott motoszkált a kisördög, hogy mi mégis láthassuk Krk szigetét. Azzal az új ötlettel állt elő, hogy induljunk újból el a TOYO-tával. A család másik fele vonaton teszi meg az utat. Ismét este útnak indultunk szokásos Lentiben megszálltunk és irány tovább a Krk szigete. Postojna után elkanyarodtunk egy csodálatos folyóvölgybe, ami levitt egész Rijekába.
Kora reggel oda is értünk. Sőt, az volt a baj, hogy túl korán!Még nem volt nyitva a Kemping.
Nem tétlenkedtünk hanem rögtön szét néztünk, hogy mi merre van.
Először bizony nem tetszett a Kemping. Úgy jártam, mint Juliska. A nagy sötétségből lassan virradt. Gomolygott a hajnali ködös pára lenn a mélyben biztosan ott volt a tenger, de csak gomolygott sejtelmesen.
LÁTTAM MÁR SZEBBET IS!
AZTÁN RAJTAÜTÉSSZERŰEN FELJÖTT A NAP, ÉS MINDEN MEGVÁLTOZOTT!
A többi nap is nagyon kellemesen telt el. Nappal sütettűk a hasunkat, délután és este irány a város. Nagyon jól éreztük magunkat, mire hazaértünk addigra Nisikét is meggyógyították. Ekkor elhatároztuk, hogy a következő évbe is Horvátországba megyünk nyaralni, csak a sziget másik részére.
2010. április 11. 10:28 PANNIKA