ÜDVÖZLÖK MINDEN OLVASÓT

Blogomban nem elsősorban útleírásokat, hanem apró úti élményeket, vidám és kevésbé vidám eseteket igyekszem rögzíteni.
Jó szórakozást kívánok hozzá, és szeretnék minél több hozzászólást kapni TÖLETEK.
JULI

2010. február 20., szombat

Görög tengerparton kerekesszékkel.


Nemadomfel blogjában olvasható 2009-es Olympic Beach-i nyaralásunk rövid története,ehhez fűznék hozzá írásomban egy-két érdekességet.Ez volt ugyanis Vili betegsége óta az első Görög tengerparti nyaralásunk, így hát szeretett országunkat egy picit más szemszögből néztük mindketten: A KEREKESSZÉKBŐL.

KEREKESSZÉKKEL AZ OLYMPOSZI RIVIÉRÁN

Már januárban belevágtunk, internetes ajánlatot kértünk az Apollon Traveltől. Négy személyre olyan szállást, ami olcsó, egy mozgássérült számára jól megközelíthető, és az Olymposzi Riviérán legyen. Ez azért volt a kívánalom része, mert ott már jártunk, és ebből az alkalomból összehaverkodtunk meleg vizével, homokos partjaival.
Az ajánlat: Elli apartman, Olympic Beach, 2009. szeptember 22-28 között.

Panni-Józsi házassági évfordulójára átadtuk Nekik meghívónkat Görögországba.

Hipp-hopp elszaladt a több, mint fél év, és nekivágtunk az 1200 kilométeres utazásnak.
Nagyon simán suhantunk át a határokon, országokon. Nem volt semmi kötekedés, zaklatás. A legnagyobb gondot az okozta, hogyan húzhatnánk ki az érkezési időt reggelig.
Akárhogy is húzhattuk, reggel hétkor Paralián voltunk. Hát. még nem volt igazán pezsgő az élet az üdülővárosban.

Két oka van annak, hogy ez íráshoz kezdtem. Az egyik az utazási irodák, a másik a görög emberek hozzánk állása, kényszerből megváltozott életünkben.

Ott tartottam, hogy hajnalok hajnalán ott lebzseltünk a tengerparton. Vili elég vacakul érezte magát, nekünk meg egyebünk sem, mint a Lemonas utazási iroda intézőjének mobilszáma. Fél nyolckor felhívtuk, elmeséltük a problémát. A kislány tudott az érkezésünkről, megadta az apartman pontos címét.
Az Elli apartmannál nagy volt a felfordulás. A régi turnus tagjai becsomagolva várták a buszukat. A szobák várható átadása délután, egy óra után. Nehéz lesz addig kihúznunk! Józsi a házban megkereste Ellikét, a tulajt, egy csinos, kedves görög fiatalasszony személyében.
-Igen, tud rólunk, vár szeretettel kerekesszékestül. A mi szobánkat a földszinten azonnal rendbe tették, tíz órakor már be is költözhetünk. Hamarosan Panniék is megkapták lakosztályukat a fejünk felett.
Kezdeti élménynek nagyon hízelgő!

A görögök és a kerekesszék.

Görögországba vágyásunknak egyik komoly oka a görög emberek szeretete. Egyszerűségük, kedves mediterrán életszemléletük hívogat bennünket évről évre. Persze tudjuk, hogy ugyanazok a bájos görög emberkék fellöknek az utcán, belénk könyökölnek a buszon. És azok is ők, akiknek az autói elől nem győzünk elugrálni a zebrákon. Most viszont egy új oldalukról ismertük meg Őket.

Az utcákon: tolom a tolószéket az utca közepén, mert a járda kövei nagyon rázósak. Jön szembe egy autós, megáll, és megvárja, míg elengedjük. Nincs dudálás, csak mosolygás. A kereszteződésben a máskor türelmetlen görög autós megáll, és mosolyogva int: menjünk csak nyugodtan, ő ráér!
A parton: elérjük a napozóágyak bejáratát, egy fa pallót. Ezen könnyebb tolni a kocsit, mint a homokban. Egyszer csak ott terem egy "izompacsirta", a felszolgáló, és fölajánlja, hogy Vilit fölkapja székestül, és beviszi egy napozóágyhoz. Alig bírjuk lebeszélni.
Az üzletekben: kerekesszékkel szinte lehetetlen belavírozni a szűk boltokba, de sebaj, mert mindent ki tudok hozni megmutatni, és az eladó is kijön alkudni. Bár többször előfordult, hogy alkudni sem kellett, mert a tolószéket meglátva rögtön lejjebb ment az ár.

A Katerini szombati piacon: minden szőlőt megkóstoltunk, ahol vásároltunk, ott ajándékot is kaptunk. A kolbászból is kóstolót, és egy ráadást, a hagymát meg ingyen adták. És mindenütt figyelmet, empátiát találtunk.e
Az étteremben: mondjuk Makrygallosban: Panni és Józsi beszéltek rá, oda menjünk, ahol ők már megebédeltek, mert ott nagyon finom a Gyrostál. Arról nem is beszélve, hogy Ouzóval és egyebekkel vendégelték meg Őket. Mi már ajándékot nem kaptunk, de a főnök végig segített a kerekesszéket fölkormányozni, még a virágtartókat is elpakolta. Aztán egy bazi nagy adag Suvlakit és Gyrost kaptunk. Fizetéskor a számlát lefelé kerekítette, és a távozásunknál is készségesen segédkezett.

Hát hirtelen ennyi jutott eszembe, pedig biztosan akadna még egy-két írásra méltó.
Egy biztos, ezektől az esetektől nagyot nőtt bennünk a tisztelet a GÖRÖG EMBEREK iránt, és az idén bátrabban megyünk a megszokott csapattal, és a kerekesszékkel

SZERETETT GÖRÖGORSZÁGUNKBA!
JULI 2010.

4 megjegyzés:

Hani írta...

Nagy vagy Vili!! (Vagyis Juli!!) :)

Panni írta...

Én nem csak ennyit írok, mint Hani.
Isteni volt olyan mintha most lettem volna ott. Minden napra jutott fotó. A zene nagyon jó volt hozzá. Élveztem és ujra véig éltem. Most is csak azt tudom mondani, hogy idén ismét megyünk. Töbet a piacra é sok gyrost enni.

József írta...

Helló Vili !!

Nagyon jók a képek . Jó az összeállítás és klassz a zene hozzá.

Panni írta...

A két család Horvát országba is sokat volt együtt. Mindig este indultunk útnak, hogy reggelre nyitásra érjünk oda. Nem rögtön feküdtünk le hanem lementünk a partra és néztük a napfelkeltét.

Közreműködők